Kedves anya/mami/anyu!
Annyi mindent mondanék neked. Olyan rég óta szeretném leírni ezeket a sorokat.
Úgy érzem itt az idő.
Elöszőr is tudd, csodálatos vagy. Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Nincs miért szégyelned a tested.
Állj meg a tükör elött és nézz végig magadon.
Anya vagy!
Egy kicsi teremtménynek adtál életet. A testedben hordtad.
Neveled, tanítod, szereted, ahogy tudod.
Ne szégyeld tovább magad. Lehet nem olyan feszes már a bőröd, és nem úgy áll a nadrág ahogy 3 éve. És ki kér erre? Miért kér? Vagy te magad vagy, aki ez elé a feltétel elé állítod a lelked? Ne legyél olyan szigorú magadhoz. Ne állíts magad elé óriás feltételeket! Kérlek ne tedd!
Szégyenled, a csíkokat a hasadon? Vagy azt a kicsi bőrt a pocakodon? Hiszen a kisbabád burokja te magad voltál. Mikor megszülted, már nem csak nő, hanem anya lettél. A legfelsőbb szintje a női létnek.
Sokszor áhitozol a régi tested után. Talán félsz elmenni edzőterembe, mert nem látod, hogy beleillenél abba a világba. Vagy talán azt érzed, nincs elég kitartásod ezt végigcsinálni, tele vagy komplexussal, félelemmel, önváddal.
Ne tedd! Hunyd le a szemed, képzeld el a gyermeked víg mosolyát, szívd magadba azt a boldogságot és öltözz fel. Menj ki az utcára, ülj be az autóba, vagy a buszra, aztán irány az edzőterem. Ne nézz hátra, ne kérdezz semmit, se mástól, se magadtól. Ott a lehetőség elötted is, csak használd ki, élj vele.
Nem szüntél meg létezni, csak édesanya lettél. Jogod van szépnek, csinosnak és ápoltnak lenni. Ne félj, ne vádold magad, és ne állítsd fel a lehetetlen célokat.
Lehet a tested nem olyan, mint egy tinié, de egyet ne feljts el, te már több vagy, mint nő, már anya vagy.
Örülök, hogy elolvastad!
Kívánom, sikerüljön amit elterveztél.
Ölel: a lány akinek nincs édesanyja!
