„Elkezdjem?! Bele merjek vágni?! De úgy félek! „
Biztos vagyok abban, hogy számtalanszor megfordult azoknak az embereknek a fejében akik hozzám járnak, vagy talán neked is. Számtalan kétely és kétség kavarog a fejekben, mielött edzőt választ valaki.
De valójában mit is gondol egy edző, amikor találkozik a vendéggel, azaz egy segítségre szoruló emberrel?! Hogyan is áll a leendő edzettjéhez?!
Egy kicsit kiszolgáltatott állapot, mikor valaki segítséget kér. Kiadni a gyengeséget, arra enged következtetni minket, hogy gyengék vagyunk a másik fél elött!
Pedig ez butaság! ehhez kell egy nagy erő! Az első igazán nagy lépés, ami már egy fokkal közelebb visz a sikerhez!
Amikor leül egy vendég elém és a szemembe néz, nagy részt már látom mennyire erős az elhatározás, mennyire komoly a szándék. Ott van- e a tűz a szemében. Ez lehet a szenvedély tüze és lehet az elkeseredettség tüze.
Ítélkezem?! Nem! Átérzem?! Igen! Igyekszem! Hiszen nem ítélkezhetek, mert nem jártam az ő cipőjében soha! Nem tudhatom mit és, hogy él ő meg! Hogyan jutott el oda ahol tart.
Van egy célja?! Hát menjünk! Ítélkezés nélkül, csak csináljuk!
Mit adok?! Megértést és erőt! Támaszt!
Miért?!
Mert általában elveszett aki hozám jön. Kell neki a biztonság és az erő. Az, hogy valaki a támasza legyen, a sportban és lelkiekben is. Próbálok úgy hozzá állni, hogy érezze ez egy jó dolog, itt nem lemondunk dolgokról, nincs kényszer, ezt szeretjük. Ahogy én, úgy ő is szeretheti. Ide nem szenvedni jövünk, hanem felszabadulni.
Megtanulni sportolni, formálni a testünket.
Hinni önmagunkban, hinni, hogy vannak még boldogságot adó dolgok, tevékenységek!
Te se félj elkezdeni sportolni és egészségesen élni!
Higgy magadban és a változásban!
