Be kellett ismerjem magamnak. Egyszerűen lerogytam a kanapéra és csak bámultam a földet.
Nem jatszhatom azt, hogy robot vagyok. Hús és vér vagyok, ember, sebezhető, aki hibázik.
Aki ismer tudja jól, hogy szenvedélyem ez a sport, a munkám. Szüntelen szerelem fűz hozzá 13 éve. Jézus! Leírni is durva. De igaz!
Sokszor minden energiám ebbe ölöm bele, akár észrevétlen.
Tudjátok az ember egy ideig sebezhetetlennek hiszi magát. Akivel semmi rossz nem történhet.
Végül az utolsó pillanatban eszmél, hogy ja, lehet, hogy én is csak egy halandó vagyok…
Megesett velem is tavaly februárig.
Hajtottam a szekeret, csak mentem vakon a szenvedélyem felé.
Aztán úgy kimerültem, hogy aludni is alig tudtam.
Egy római kiruccanás kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy nekem is kell a pihenés, testben és fejben. Pihentem, aludtam, kirándultam és új erővel tértem vissza.
Jó-jó másoknak segíteni, mindenkinek kielégíteni a kérését, nulla huszonnégyben toppon lenni, de tökéletes nem létezik.
Rájöttem, hogy többet tudok adni, igaz nem időben, hanem minőségben, de akkor is többet, ha magamra is több időt szánok, és pihentebb vagyok.
Hát az ember a saját kárán tanul. Igy én is hosszas előkészületekkel szerveztem át az életem. De mára összeállt minden és megtanultam, hogy reális célokat szabad csak kitűzni.
1.azért, hogy a kudarcélménytől megkíméljük magunkat
2.azért, hogy minőségi munkát végezzünk
Valahogy jobban élvezem a munkám is, hogy nem vagyok levert és fáradt.
A köv. cikkben leírom nektek, hogy mi segít abban, hogy fizikailag és szellemileg még jobban toppon legyek.
Amennyiben kíváncsiak vagytok rá, kövessétek az oldalam, nyomjatok egy ?gombot rá!
